Iskolánkban minden évben megemlékezünk a holokauszt áldozatairól. Csanádpalotán nincs botlatókő, mely az elhurcolt zsidóknak állít emléket, ezért döntöttünk úgy néhány éve, hogy kilátogatunk a Kelemen László Emlékparkba, melynek területén található a zsidótemető. Hagyományt teremtettünk, s minden évben úgy emlékezünk, hogy diákjaink – zsidó szokás szerint- elhelyeznek egy-egy kavicsot az általuk kiválasztott síron.

Borovics Nóra tanárnő rövid megemlékező sorokat állított össze a tragédiáról, melyet Kereszturi Lilla és Németh Gábor 8. osztályos tanuló tolmácsolt a felső tagozatos tanulóknak.

„1944-ben április 16-án kezdődött a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. 1944. április közepe és július eleje között gyakorlatilag az egész országban végrehajtották a gettósítási akciót. Július elejére több mint százhetven gettóban 437 000 zsidó embert zsúfoltak össze. Naponta átlagosan négy, összesen 92 szerelvény haladt át Kassán, az Auschwitzba vezető vasútvonal csomópontján Lengyelország felé. Egy-egy vonat 45 vagonból állt, mindegyikben átlagosan 70 embert összepréselve. Sokan nem bírták az embertelen, gyilkos megpróbáltatásokat, s még útközben meghaltak. A kiszállított zsidók csupán harmadát minősítették munkaképesnek, a többieket megérkezésük után azonnal elgázosították, megölték, holttestüket a krematóriumokban elégették.

A magyar holokauszt a magyarság, a magyar nemzet egészének tragédiája, szégyene. A mai emléknap alkalmat ad arra, hogy felidézzük a múltat és emlékezzünk az áldozatokra, és arra, hová vezet a gyűlölet, és mire vagyunk képesek egymással szemben, ha nem vagyunk képesek gondolkodni és érezni”