2014. szeptember 28. (vasárnap), 10:45
Iskolánk negyedik évfolyamos tanulói júniusban és szeptemberben 3 napos kiránduláson vehettek részt a mórahalmi Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskolában. Az első csoportot Hajas Lászlóné és Szabóné Kecskeméti Margit, míg a másodikat Debreczeni Istvánné és Varga Antalné tanító nénik kísérték el a „nagy felfedezőtúrára”.
A néhány napos távollét alatt tanulóink sokat megtudhattak az őket körülvevő növény- és állatvilágról, a néphagyományokról, erősödhettek testben és lélekben egyaránt. Részt vettek gyalog-és kerékpártúrákon, ellátogattak egy bivaly-rezervátumba, megtekintették egy korabeli alföldi tanya berendezési és használati tárgyait, megismerték a nemezelés ősi technikáját. De nem csak tanulásra, szórakozásra is jutott lehetőség ott tartózkodásuk alatt: volt szalonnasütés,csocsó- és focibajnokság,s jártak a mórahalmi gyógyfürdőben,egy szegedi játszóházban és a makói kalandparkban is.
A második turnus résztvevői közül ketten (Hadobás Tamara és Németi Bálint) így számoltak be élményeikről:
„A harmadik iskolai tanévünk végén nagy öröm ért bennünket: tanítóinktól megtudtuk, hogy egy nyertes pályázatnak köszönhetően, negyedik osztályban néhány napot a mórahalmi erdei iskolában tölthetünk majd el.
Mikor eljött a nagy nap, tele voltunk várakozással. Egész túlélő készlettel érkeztünk az iskola elé. Az időjárás nagyon nem kedvezett nekünk: hideg volt és esett az eső (majd néhányan közülünk is pityeregni kezdtek…). Amikor útnak indultunk a busszal, már mindenki megvigasztalódott, hiszen tudtuk Erika és Gabi néni vigyázni fognak ránk.
Ahogy megérkeztünk az erdei iskolához, egy kedves hölgy fogadott bennünket, aki ismertette a házirendet, majd kiválaszthattuk szobáinkat. Ebédeltünk, játszottunk, délután pedig kézműves foglakozáson vettünk részt, ahol gyapjúból kislabdát készítettünk. Nagyon fájt a kezünk, mire befejeztük.
Estefelé szalonnát sütöttünk, gyönyörködtünk a csillagos égben, majd hajnalig beszélgettünk, aminek köszönhetően másnap kicsit fáradtan ébredtünk. Ez azonban nem szegte kedvünket: reggeli után vidáman indultunk a fürdőbe. A rossz idő miatt, csak a belső medencéket használhattuk,de így is jó volt. A forgót különösen élveztük, mert lendületet adott az úszáshoz. Az idő gyorsan repült, mire észbe kaptunk, már dél is volt. Behabzsoltuk az ebédet, összeszedtük csomagjainkat, átvettük uzsonnánkat, s már indultunk is a szegedi játszóházba. Ott aztán volt minden, így a nap végére nagyon kifáradtunk.
Szerdán már Erzsi néni is csatlakozott hozzánk és az égiek is megkegyelmeztek nekünk: a kalandparkban töltött idő alatt végig ragyogóan sütött a nap, így mindent kipróbálhattunk. Végigküzdöttük magunkat az akadálypályákon és átcsúsztunk a Maros felett is. Kimerülten,de nagyon boldogan értünk haza,s rájöttünk: „Mindenütt jó,de a legjobb otthon.”
Hálával tartozunk azoknak, akik ezt a szép kirándulást lehetővé tették számunkra.”
